Ma sokan a vers, líra gondolatával Ady-t, Petőfit, azaz a régi nagyokat kapcsolják össze. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai kortárs irodalomban is vannak kiemelkedő tehetségek, akiknek műveivel egészen másképp foglalkozik a XXI. századi ember. Talán közelebb állnak modernségükkel a mai kor emberéhez. Varró Dániel 1977-ben született, első verseit 12 évesen írta. Az ELTE-n végzett magyar-angol szakon. Ma verseket, színdarabokat ír és fordít. Témái aktuálisak; szerelem, sms, e-mail, plázacicák, különböző szituációk, ami a napokban történt vagy történhet velünk. Varró Dániel ért a gyermekek nyelvén, igazat szól, mégis elhatárolódik attól, amit mond. Éppen azért, mert olyan komolyan mondja, hogy az már ironikus. Szükség van arra, hogy más verseket is olvassunk, mint Petőfi, Ady, József Attila, például Varró Dániel színes verseit. Az olvasóiban megteremti a kapcsolatot a régi és a mai között. A Szívdesszert című kötete ösztönöz arra, hogy olvassak még más verseket is Varró Dánieltől, mert fiatal vagyok, fogékony vagyok az újra, ezért olvasom szívesen verseit. Üde, friss, kamaszosan őszinte hangjával belopta magát a szívembe.
Varró Dániel: Mozi
Gyere, nevető szemü,
airwaves-es leheletü!
Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica
szagú moziban, ahova csupa pár jár,
lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj,
úgy tépi a szívemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld,
és tele van a pláza.
Gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te,
mennek már odabent, gyönyörűm
az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy
a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerúgod a papucsodat, és
a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett.
Fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy,
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.
Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád,
és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled,
amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék,
a halálban is édes a sorsa.
Két kibújó telihold a trikód
ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szíve teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek, annyira édes,
a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába
ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere szerelemnek örülni,
hajoljál össze te velem a sötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése