Valljuk be őszintén, van valami perverz, nehezen
megmagyarázható jó érzés abban, amikor leütünk egy parasztot. Akarom mondani
gyalogot. Merthogy ugye, a sakkjátékról van szó. Nekünk, amatőröknek, a gyalog
paraszt marad, ahogy a huszár is ló, és a vezér is királynő. Az elnevezés nem
olyan fontos, inkább az, hogy játszunk, sakkozzunk. Legtöbben már valahol már
találkoztunk e játékkal, azonban mire a középiskolás fokozatba kerülünk,
elfelejtődik. Ezt az elfeledett ismeretet segít újra felidézni Kovács tanár úr
már évek óta. A kollégiumba bekerülő újoncokat, legyenek akár kilencedikesek,
akár tizenharmadikosok, arra „kényszeríti”, üljenek le, s játszanak újra. Van,
akinek a lépések felidézése is nehéz, mások örülnek, hogy újra kipróbálhatják
magukat, és hasonló érdeklődésű társakra találhatnak. A kollégiumban vagyunk
elegen, ha újra lázba hoz a játék, van, lesz partner is.
Tanár úr munkájának gyümölcse az is, hogy kiderül,
egyeseknek igen jól megy ez a játék. S belőlük lehet alkotni egy sikeres
csapatot. Egy olyat, amely változó összeállításban, de a tavalyi év után ismét
elhozta a csapat aranyérmet a kollégiumok közötti sakkversenyről. A Szilágyiban
megrendezett versenyen hat kollégistánk vett részt. Közülük a három legjobbnak
az eredményét adták össze, s az így szerzett 13 pont szerencsét, de inkább jól
megérdemelt első helyet eredményezett.
A győztes trió tagjai közül Csiszár Boldizsár (6. csoport)
mind az öt meccsét megnyerte, egyéniben így második lett a sakkban lévő
számítási mód következtében. Csernei Máté (2. csoport) és Kupai Attila (1.
csoport) egyaránt 4-4 győztes meccsel végeztek, így előzték meg a Szilágyit és
a Neumann Kollégiumát. Gratulálunk Nekik, és természetesen elismerés illeti Kovács
Péter tanár urat is!
A győztes sakkcsapat tagjai: Csernei Máté, Csiszár Boldizsár, Kupai Attila |