E rovatunkban most nem zenéről, hanem zenei eseményről számolunk be.
Amire emlékszem a Hegyalja fesztiválból.
Június 25-30. között került megrendezésre idén a tokaji Hegyalja fesztivál.
Mivel a szóbeli érettségimnek június 22-én lett vége, ezért már másnap, 23-án vonatra szálltunk Ungvári Pityuval, hogy egy év kihagyás után ismételten egy hétig be legyünk furmintolva. Érkezésünk után elfoglaltuk a sátorhelyeket, és hogy véletlenül se történjen semmi rendellenes, vettünk finom tokajit, és inni kezdtünk. Na, ez az állapot egy hét és egy napig tartott.
Ez az időszak életem eddigi legjobb bulijának mondható, ugyanis ami egy jó buliban megtörténhet…, na az itt megtörtént. Itt mindenki megtalálhatja azt a zenei stílust, azt a bort, azt a csajt, aki épp kell neki. Sok esetben még keresni se kell, mert egyszer csak rábukkansz (ha máshogy nem is, akkor reggel érhetnek „érdekes” meglepetések a sátorban…).
Ha a koncerteket nézem az Asking Alexandriát leszámítva (ha valakit érdekel eladó Asking aláírás az nyugodtan keressen J) az összes zenekar hatalmas koncertet adott, és a szívüket kitettét a közönségért. Ha pár mégis kiemelkedően jót kéne mondanom akkor a Skindred, a Down, a Subscribe, a Junkies, a Slayer, (de főleg a Zorall J), a Quimby és a Depresszió elég fantasztikusra sikerült.
Elég sokat esett, így nem csak a koncertek miatt lehetett ’hidegrázós’ élményünk. De az elmúlt évekből okulva már tudom, hogy nincs Hegyalja eső nélkül.
Minden fesztiválnak megvan a maga hangulata. A HEGY számomra mégis kiemelkedik. Mert több tízezer ember volt a fesztiválon, és majdnem mindenki Norbit kereste (a mai napig nem derült ki hogy konkrétan ki az, de valószínűleg azért nem találtuk, mert Pécsen volt a Rockmaratonon). Egy csaj hajnal 5-órakor a kempingbe ordítva kereste a Pokolgép-kazettáját. Olyan random csajozós dumákkal is lehetsz sikeres, mint hogy „Szia! Van kutyád?”, vagy „Szia! Hány dioptriás a szemüveged?”. Amikor a kisbolt előtt 30-40 ember reggelizik törökülésben az úton, és ha meglátnak egy rendőrautót, akkor elkezdik skandálni, hogy PARTYBUSZ! Amikor a sátortársadnak ki van firkálva az arca egy férfi nemi szervvel, és azt kérdi tőled, hogy miért röhög rajta mindenki… Amikor egy full ismeretlen ember megállít és annyit mond, hogy „Szia! Ki vagy és mit iszol? Nekem van pálinkám, igyál velem!”. Amikor csak azért mászol át az egész fesztiválterületen, hogy kitölts egy kvízt, mert adnak érte ingyen óv.szert… Ez mind hamisíthatatlanul a HEGY hangulat.
Itt bármi megtörténhet. Tavaly épp szemtanúja voltam, amikor az egyik amerikai thrash metal banda gitárosa csatak beállva táncol a magyar csajokkal a techno sátorban. Kértünk volna tőle aláírást, de nem volt nála filc, viszont ő meg letarhált volna minket egy cigivel, de mi sajnos nem voltunk kedvesek. Ha nincs aláírás, nincs cigi. :)
De hát a Hegyalját nem leírni kell, mert azt nem lehet. Ha átélted már, akkor tudod, hogy miért jó. :)
Úgyhogy Hegyalja Fesztivál 2014!!! Én biztos ott leszek!!
Csapó Dénes
Fotók a szerző facebook oldalán!
forrás:
kolexpress.bloglap.hu
