Búcsúzó, alkotó, alkotás |
Talán sokaknak feltűnt, hogy az előtérből hiányzik egy nagy, Ducsai tanár úr által festett kép. S talán az is, hogy a kollégiumi irodában
egy új arc váltotta fel a régit. A két eset között ok-okozati összefüggés van. 2013. december 20.-án Szentendrei Györgyike néni végleg elbúcsúzott az intézménytől.
Attól, amelynek gyakorlatilag a kezdetektől munkatársa volt.
Hisz a kollégium
1973 szeptemberétől kezdte meg működését, míg Györgyike néni szeptember 9-től
lett ’állományba véve’. S azóta itt dolgozott 40 évet és 4 hónapot. Ez elég
soknak tűnik. Van, akinek nincs ilyen idős az anyukája. Búcsúja alkalmából vihette haza emlékül tanár úr festményét.
Az egykori bejáratnál a régi címerrel |
Annak idején, amikor munkába jött, még látta az építés alatt
álló viaduktot, a lapos tetős épületünket, s volt, hogy a Rákóczi út felőli
bejáraton jött be dolgozni. Most már a
Malom út felé kell távozni, s ha visszanézett, már egy sátortetős épületet lát,
amelyet folyosó köt össze az iskolával. Amikor dolgozni kezdett, akkor a
kollégium önálló intézmény volt (Középiskolai Fiúkollégium), majd 1978-tól
vonták össze az iskolával (akkor még Gép- és Műszeripari Szakközépiskola), majd
1996-ól ’már’ a Wignerben dolgozott,
úgy, hogy közben az irodája ugyanaz maradt. Irodájának legfontosabb
munkaeszköze az írógép volt, csattogása jelezte a munka kezdetét, ma a
számítógép kikapcsolása jelzi a munka végét.
Györgyike néninek volt pár főnöke, számos felnőtt munkatársa
és rengeteg diák ’ügyfele’. Akiken ő jobban látta az itt töltött pár év alatti
változásokat, ahogy félénk (?) kis fiúkból komoly (?) férfivé válnak, mint a
diákok ő rajta az idő múlását. De az idő csak pergett, s eljött az idő a
búcsúzásra. Kívánjuk, legyen aktív és egészséges élete, élvezze a szabad
órákat, az immár örökké tartó szünetet.
Búcsúzóul még közreadjuk azt, a majdnem pontosan 10 évvel
készült interjút, amelyet vele készített az egykor papír-alapú Kolexpress.
Kollégiumunk 30 éves jubileumi ünnepsége a múltidézés
szellemében zajlott le. Az elmúlt három évtizedet elevenítették fel a
társalgóban kiállított fotók, újságunk pedig a régmúlt idők legrégibb tanúját
idézte meg: Szentendrei Györgyi kollégiumi ügyintézőt, aki a kezdetektől,
pontosan 30 éve áll az intézmény szolgálatában. Az alábbiakban - külső
munkatársaink Széplaki József és Sipos Ádám által - a vele készített
beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre.
Pontosan mióta tetszik a kollégiumban
dolgozni?
1973. szeptember 8-án kerültem ide, így
jelen pillanatban én vagyok a kollégium legrégebbi aktív dolgozója.
Györgyike néniről mindenki azt látja,
hogy reggeltől késő délutánig itt ül az irodában. Mivel tetszik ezalatt az idő
alatt foglalkozni?
Mindenfajta kollégiummal kapcsolatos
adminisztrációs munkát én végzek. Beleértve a kollégisták, menzások, dolgozók
étkezési díjának kiszámolását, beszedését; az élelmezés könyvelését, az
üdültetéssel kapcsolatos ügyintézést. Ezen kívül különböző nyilvántartásokat,
statisztikákat készítek.
30 évvel ezelőtt, amikor ide tetszett
kerülni, milyen volt a kollégium tárgyi felszereltsége?
A mainál sokkal szegényesebb.
Hiányoztak például a tanulótermek, mert akkor még szobák voltak a helyükön.
Minden diák nyitott ajtónál tanult a szobájában, a nevelőtanárok a folyosón
járkálva felügyelték a stúdium rendjét. TV is csak egy volt a mai földszinti
társalgóban. Ami pozitívum volt, hogy ez a helyiség akkor könyvtárszobának volt
berendezve, ahol a diákok olvasni tudtak.
A kollégium külső és belső képe milyen
volt akkoriban?
Nagyon jól nézett ki, megfelelt a kor
követelményeinek. A vendégeink - akkoriban még sokkal kevesebben voltak, mint
ma - maximálisan meg voltak elégedve a körülményekkel.
Hogyan nézett ki akkoriban egy szoba?
Ugyanúgy 4 ágyasak voltak, mint ma. A
berendezésük eleinte szép és kényelmes volt. Minden szobában heverők voltak, a
falakat pedig tapéta borította.
Hová tűntek mindezek?
Sajnos a heverők nem voltak elég
strapabírók és gyakorlatilag 10 év alatt teljesen tönkrementek, ezért erős
vaságyakra cserélték őket. Néhány év alatt a tapéták penészedni kezdtek és
nagyon el is koszolódtak, ezért a 80-as évek elején leszedték őket. Ekkor
tűntek el a szobákból a falvédők is, és váltották fel ezek a mai műanyag
lambériák.
30 évvel ezelőtt mennyibe került egy
diák napi étkezése?
A maihoz képest sokkal olcsóbb volt,
mindössze 19,50 Ft naponta. Ebből a reggeli 3,50 Ft; az ebéd 9 Ft; a vacsora 7
Ft volt. Eleinte még hétvégén is főztünk, ugyanis a diákok nem jártak minden
héten haza. Ennek oka egyrészt az akkori rossz közlekedési körülményekben
rejlett, másrészt a nagy távolság miatt sok család anyagi helyzete ezt nem
tette lehetővé. Havonta egy alkalommal volt kötelező a hazautazás.
Milyen volt a rend és a fegyelem a
kezdeti időkben?
Sokkal jobb volt, mint ma. Igaz, sokkal
szigorúbb házirend és katonás fegyelem volt. A szobákat a diákoknak kellett
takarítani. Minden szobának volt egy-egy ellenőrző füzete, amit az ügyeletes
tanár töltött ki a reggeli szobaszemlén. Ha nem volt rend, akkor azt is
megtehették, hogy nem engedték haza a diákokat hétvégére. Mai szemmel nézve
akkoriban egy teljesen más világ volt…
!
SzépSíp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése